BOOK REVIEW: Tömösközi Ferenc (szerk.), „Az Ige erejével. Lelkészi életrajzok és adattár Gömörtől a keleti határig”. Komárom, Selye János Egyetem Református Teológiai Kar, 2022, 561 old. ISBN 978–80–8122–426–3

Abstract

A Kránitz Zsolt által szerkesztett dunántúli lelkészi önéletrajz gyűjtemény után Tömösközi Ferenc hiánypótló vállalkozásba fogott, amikor a Tiszáninneni Református Egyházkerület egyházközségeinek adattárát és lelkészeinek önéletrajzi gyűjteményeit dolgozta fel, és adta ki a kutatók számára jól áttekinthetően szerkesztve, az érdeklődő közönség felé pedig tetszetős formában. Kivételesnek tekinthető a 2022-ben Komáromban kiadott dokumentumgyűjtemény, amely azokkal a településekkel foglalkozik, illetve azoknak a lelkészeknek az életútját örökíti meg, akik a két világháború közötti időszakot szülőföldjükön, de mégsem a hazájuk keretei között élték, majd 1938-ban visszakerültek a történelmileg hagyományos közegükbe, de 1945 után újra Csehszlovákiához tartoztak. A könyvben így tehát nem csupán földrajzi nevekkel és életutakkal találkozhatunk, hanem egy közösség sorsát is megismerhetjük a lelkészeik életén keresztül. Olyan lelki vezetőkről tudhatunk meg többet, akik kitartottak a közösségük mellett és az Isten szolgálatában a legnehezebb időkben. Voltak közülük, akik fizetség nélkül, olyanok is akadtak, akik széthullott családjuk ellenére, vagy a hatalom rendszeres terrorja alatt élték túl ezt a három évtizedet, és vállalták a magyar nemzetrész kicsi közösségeinek vezetését. Talán ebben az időben maguk sem tudták, hogy a csehszlovák hatalomnak, vagy regionális képviselőinek mi bántotta leginkább a szemét, a magyarságuk vagy a reformátusságuk, a hitük vagy a nemzeti elkötelezettségük. Egy biztos, hogy ezek nélkül a nemzettartó lelkészek nélkül a jelenben nem létezne a szlovákiai magyar nemzeti közösség azon a helyen, ahol a mai napig őshonosként él. A kötetet átolvasva meg kell jegyeznünk, hogy nem csupán a történész szakma számára rejt a kiadvány hatalmas fel nem tárt területeket, hanem –ahogy a szerző a bevezetőjében talán nem szándékosan, de utal rá– a helység- és személynevek írásmódjának az alakulása is figyelemre méltó kutatási lehetőséget rejt magában a szakemberek számára.