Az örömfosztás balladája

Abstract

Az örömkeltés bölcsője a remény. A biztató várakozás. Sírja: a vesztett remény, a lemondás. Az öröm maga a felkeltett remény valóra válása. A valóra vált remény örömét meg is ünnepeljük. Jaj annak, ki nem tud ünnepelni, figyelmeztet a Siralmak könyve, jaj neki, mert örülni sem tud, mert képtelen a várakozásra. Élni él, vesztett reménnyel, örömtelenül. Ám élet-e a reményfosztott örömtelen élet? Inkább az élet negatív másának bizonyul, és mint ellen-élet létezik. Csak jelene van, múltba vágyó jelene, a jövő távlatai nélkül. Éppen távlatnélküliségében zsugorodik percről percre, óráról órára, néha évekről évekre jelenébe sorvadt élettelen életté.