Prophetie und Bekenntnis Eine Untersuchung aus sozialethischer Sicht

Abstract

Prophecy and Confession. A social ethical inquiry in a current phenomena The Hungarian Reformed Church and its theological reflexions of the last few de- cades are in a state of crisis, suffering from the lack of the confessing and prophetic function of its theological thinking. While the reformed church is challenged by un- precedented global economical, social and political changes, it is not surprising that a strong need arose to give a valid and relevant response to these changes, both in theological reflexions and declarations from the worldwide Reformed Church bod- ies and organizations. Does the church require in this upheaval of changes a clear prophetic vision and thinking, to find its mission, and to position itself in relation to the economical, po- litical and social status quo of the present? How should the Reformed Church relate to its own confessions and traditions? Do we need to formulate new creedal documents, or should we turn to study in earnest our historical traditions and confessions (processus confessionis) in order to find new and relevant ways to confess our faith in the current historical and social context? In what way and context are biblical and theological concepts like prophecy, con- fession, witnessing and watchmen role of the church related to each other? This study endeavours to answer these questions from a social ethical perspective, defining these concepts with the help of systematic theology and analysing the social and political changes that are currently challenging and forcing the reformed church worldwide to new theological reflexions. And lastly the study concludes with the help of the Theological Declarations ac- cepted by the World Council of Reformed Churches in 1997 at Debrecen and 2004 in Accra, that the prophetical and confessional natures of the church complement each other. The prophetical character of the church can make the service and witness of the church concrete, relevant and factual. On the other hand the full appreciation of the confessional documents weighs the current witness of the church on the scale of revelation, placing it in the historical quest of the church to seek the will of God for his church and its people.

Prófétai tiszt és hitvallás. Egy kortárs jelenség szociáletikai vizsgálata. A református egyház és teológia néhány évtizede veszélyes szükségállapot- ban szenved: a prófétai tiszt és a hitvallásos jelleg megélésének hiányában. Közben a globális gazdasági, valamint a társadalmi és politikai változások korábban nem is- mert kihívásokkal szembesítik a reformátusságot világszerte. Nem véletlen, hogy e változásokra adott válaszok igénye és követelése gyakran felmerül mind a teológiai reflexióknak, mind pedig a református világközösség nyilatkozatainak és az ökume- nikus kapcsolatoknak a szintjén. Valóban prófétai éleslátásra van szükség ahhoz, hogy az egyház és a teológia adott történelmi szituációban helyesen mérje fel a saját szerepét és lehetőségeit az épen adott a status quo-val szemben? Milyen hatalommal és tekintéllyel viszonyulhat az egyház saját hitvallási örökségéhez, illetve az emlí- tett változások teremthetnek-e újból hitvallásos helyzetet? Korunk válságjelenségei újabb hitvallási iratok megfogalmazását teszik szükségessé vagy pedig arra kötelez- nek, hogy a kijelentés és a társadalmi-történelmi helyzet mélyreható elemzésével, mintegy elmélyült tanulási folyamat (processus confessionis) eredményeként keres- sük a hit megvallásának aktuális lehetőségét? Hogyan viszonyulnak egymáshoz az olyan bibliai fogalmak és teológiai tartalmak, mint prófétaság, őrállói tiszt, hitvallás és bizonyságtétel? Ezeknek a kérdéseknek megválaszolására vállalkozik ez a tanul- mány szociáletikai szempontból, egyrészt az említett fogalmak rendszeres teológiai összefüggéseinek feltárása által, másrészt azoknak a társadalmi változásoknak szám- bavétele által, amelyekben református egyházaink is érintettek, s amelyek teológiai elemzésre és reflexiókra várnak. Végül a Református Világszövetség 1997-es debre- ceni és 2004-es accrai nagygyűléseinek, illetve dokumentumainak és nyilatkozata- inak tanulságai révén arra mutat rá a tanulmány, hogy a prófétai bizonyságtétel és a hitvallásosság egymáshoz való viszonya csak komplementer lehet: a prófétai tiszt megélése konkréttá, relevánssá és tárgyszerűvé teheti az egyház megnyilvánulásait. A hitvallási dimenzió komolyan vétele pedig a kijelentés mérlegére teszi az egyház bizonyságtételét, s beállítja azt Isten népének konszenzust kereső, Isten akaratát itt- és most megtudakolni igyekvő tanulási folyamatába.